Utazás karácsonykor
Utazás karácsonykor
Kicsit megkésve írom meg a karácsonykor történő repülésről, de amikor írok, akkor legalább többet írok egyszerre. :)
Szóval karácsony másnapján jöttem vissza Magyarországról, mert másnap már dolgoznom kellett. Barátnőm, Helga is velem repült.
Szüleim kihoztak minket a reptérre, felszálltunk, simán el is jutottunk Zürichbe minden gond nélkül, ezzel eddig nincs semmi baj. :)
A csomagok átvétele után nyomás a vonatokhoz. Meg is néztem, hogy hamarosan indul egy S2-es vonat. 1-es vágány, le a mozgólépcsőn, pár perc, és már ott is volt. Már a kiírás is kicsit gyanús volt, hogy nem említi meg a Zürich HB-t, amin keresztül szoktunk jönni, de az Effretikon ismerősen hangzott, ezért nem aggódtam. Amikor bemondták a vonat érkezését, akkor azért még úgy gondoltam, hogy azért felmegyek a vonatra, megnézem a térképet, hogy tényleg jó irányba megy-e. Helga addig nyomkodta a felszálló ajtó gombját, hogy az ajtó nyitva maradjon. Aztán egyszer csak már nem tudta kinyitni az ajtót. Na, erre nem számítottam. A vonat elindult. Én a vonaton, Helga lenn a két nagy bőrönddel, aminek az összsúlya kb. annyi, mint ő maga. Plusz még nála volt a kézitáskája és a laptopja is. Én meg közben megtaláltam a térképen Effretikont, és persze a másik irányban volt, mint amerre akartunk menni.
A vonat robogott Bassersdorf felé. Ekkor SMS Helgának, hogy tegye be a telefonjába a Narancsos kártyáját, és keressük egymást azon, a belföldi hívás mégis jobb, mint ha mindketten külföldi hívást fizetnénk.
Közben a vonat megérkezett Bassersdorfba, kinézek: két vágány, a másikon éppen egy másik S2-es érkezik, és megy Oerlikon fele. Az már irányban jó - gondoltam. Tovább kellett volna gondolnom, de nem történt meg. Mindenesetre leszálltam Basersdorfban, nem mentem tovább Effretikonig. Azt mérlegeltem ugyanis, hogy Bassersdorfban nem áll meg az S16-os, lehet, hogy jobban járnék, ha elmennék az effretikoni végállomásig inkább, de erre nem volt szükség.
Leszállás, várakozás pár percig, felszállás az S2-re, és közben sikerült elérnem Helgát telefonon. Mondtam neki, hogy hamarosan ott leszek a reptéren megint, kb. 3-5 percen belül ha meg tudja oldani, akkor legyen a 3. vágánynál. Azt mondta, hogy megpróbálja. Mindezt két akkora bőrönddel, hogy nekem is igen kemény meló lett volna, plusz a kézi táska. A feladata az volt, hogy menjen fel a mozgólépcsőn ezekkel a terhekkel, nézze meg, hogy az S2 hova érkezik, és ott menjen le, és ezt 3 perc alatt, egy tök ismeretlen helyen.
Mikor leszálltam, rövid nézelődés után láttam, hogy sikerült neki, bepakoltunk, és jót nevettünk az egészen.
Gondoltuk, hogy már úton vagyunk hazafele, Wiedikon megállónál csak le kell szállni, és kész. A vonat el is indult a jó irányba, el is jutottunk Oerlikonig. Csakhogy itt jó sokat ácsorogtunk, és ez feltűnt. Majd egy idő után elindult, de mintha hátrafele indult volna. Na itt kicsit megzavarodtam: hát itt meg mi van?
Zavarodottságunkban gyorsan összekaptuk magunkat, és az ajtóhoz telepedtünk, hogy várjuk, hogy hol fog kikötni a vonat. Zürich, Flughafen. Már megint itt vagyunk! Jobban meg kellett volna figyelnem a vonatkiírást, az a vonat csak Oerlikonig ment, és onnét visszafordult. Aaaa!
Itt leszállás, jó irányba menő S2-es megvárása, és utána normál útvonalon (Bahnhof Wiedikon, Goldbrunnenplatz) hazaértünk.
Megint egy értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és jó egy órába tellt, mire ezt megtanultuk. :)
A blogom
2008. január 1.
© 2008 Szabó Balázs - Kapcsolat - Visszajelzést szívesen fogadok!
Minden jog fenntartva.